Készül egy két részes Beardyman koncert beszámoló, illetve nem felejtettem el a színérzékelős bejegyzést sem, csak most per pillanat a következő van:

1. Vasárnap Bristol vs. Cardiff Break Battle, ahol én vagyok a DJ és a két és fél órás mixemből fél óra van kész. Ezenkívül a technikát is én intézem, az sem lesz egyszerű. Majd erről is lesz bejegyzés, hogy hogy lettem az egyetemi breakcsapat DJ-je. Valamikó'.

2. Két hetes csúszással erre a hétre került a HÖK gyűlés a pszichó tanszéken, ahol képviselő vagyok, tehát holnap egy értékes órám mixelés helyett azzal fog telni, hogy professzoroknak magyarázom, hogy mekkora fos az Internet Explorer 6 és legyenek szívesek elintézni, hogy legyen valami normális böngésző is a tanszéki gépeken. De legalább a galambok nem repülnek be és szarják össze a termet, mint tavaly. Progresszió.

3. Ma kaptam egy üzenetet a koleszos bár vezetőjétől, hogy szombat este Halloween és kéne valaki, aki zenél. Én breakedzésen leszek, a dnb DJ haver otthon kitudjahol, szóval a zsír kezdő emberekre marad, hogy lenyomják az estét, akik az én cuccomon tanultak meg zenélni, ami szombaton nálam lesz, bent a városban. Szóval a ma érkezett új hangkártyát + szoftvert még meg kell mutatnom nekik.

4. Ezen kívül sima mezei diák is vagyok, akinek jövő hét péntekig be kell adnia egy 1600 szavas kísérletelemzést, amihez a balfasz lusta csoporttársak még nem gyűjtöttek anyagot, tehát valahol -1 és 0 között áll az egész.

Jövő héten lesz a következő poszt. Köszöntem.

Multidiszciplinaritás. Iszonyat ronda szó, leírni is alig bírom egyből. A jelentése és a története már annál szebb. 

Azt jelenti, hogy

... akkor nem szopja be eszi meg a Farkas dumáját. Ugyanis egy nagyon szimpla kérdésen múlott volna egész.

Gondolom mindenki ismeri a történetet, nem szeretnék mesemondó blogot indítani, így egyből rácsapok a lényegre.

Van az a rész, hogy:

- Nagymama, miért olyan nagyok a füleid? 

- Azért, hogy jobban halljam, amit mondasz!

- Nagymama, és miért olyan nagyok a szemeid?

- Azért kicsi Piroskám, hogy jobban lássalak!

- Nagymama, és miért olyan nagy a szád?

- Azért, hogy jobban bekaphassalak! 

Itt ugye Piroska owned*.

Pedig csupán annyit kellett volna kérdeznie az első gyanús momentumban:

- Nagymama, milyen színű a köpenyem?

A válasz nagy valószínűséggel "őőő, kék?" lett volna és egyből kiderült volna a turpisság. Ugyanis minden ember tudja, hogy Piroska azért Piroska, mert piros köpenye van. Igen ám, de a farkasok (úgy, mint általában az összes négylábú emlős) vakok a zöld-piros színspektrumra, számukra nem létezik a piros szín. Nyugodtan mutassatok otthon a kutyának vagy a macskának egy piros labdát és kérdezzétek meg, milyen színű. Nem fogják tudni megmondani.

Erre a linkre kattintva két képet fogtok látni. A felső az, ahogy mi emberek látnánk az egyébként roppant májer ingű bácsit a két autó között, a lenti pedig ahogy farkas koma látná.

Hogy ez miért van így, arról jövő héten fogok írni (egyetemre beadandót, meg blog bejegyzést is, hurrá).

*: owned, 0nw3d, pwn3d, pwnd – lealázott; aki aláz, az ownz , akit lealázott, az owned (főleg FPS, de multiplayer játékokban pl RPG-kben is)

forrás: http://hu.metapedia.org/wiki/Internet_szleng

Milyen jó, hogy megtalálták ezt a ballonos gyereket a padláson, már azt hittem, hogy Jacko rendelt házhozszállítást a mennyekbe.

A bal oldalt látható képet Tom Troscianko professzorom mutatta, kérdés, hány arc látható a képen? A válasz lejjebb található, így mielőtt bárki is görgetne, számolja meg az arcokat.

Négy. De nem ez a poén, hanem, hogy észrevettétek-e Alfred Hitchcock-ot, a horrorfilmek nagy mesterét? Ott lapul ám. Stílususan egy madárral a fején. 

Ez a vicc két dologra mutat rá. Egyrészt, hogy egy kísérlet tervezése közben roppant kritikusnak kell lenni, illetve, hogy a tudósok között is súlyos hülyeség terjed néha. Dr Nick Scott-Samuel mesélte Észlelés előadáson és szerintem az évfolyamon mindenki permanensen veszített legalább 20 pontot az IQ-jából.

Íme:

A pszichológus tanítja a békát, hogy egy bizonyos szó kimondása után ugorjon.

- Hopp! - kiáltja a tudós.

A béka ugrik.

- Hopp! - kiáltja ismét.

A béka ugrik.

A pszichológus ezután levágja szerencsétlen béka lábait.

- Hopp!

A béka nem ugrik.

- Hopp!

A béka most se ugrik.

A pszichológus megállapítja, hogy a béka azért nem ugrik, mert nem hallja az utasítást, ebből azt következteti, hogy a békák a lábukkal hallanak.

... hogy valóra váljanak.

3 éves korom óta zoológus szeretnék lenni. Ez az álom végig követett az általános, majd középiskolai évek alatt is, majd úgy alakult, hogy egy zoológia szakon kötöttem ki. Szép történet, tele kedves emlékekkel, majd talán egyszer írok róla, mert ez a poszt nem arról szól, hogy miként jutottam ide, hanem, hogy miért szerettem volna mindig is zoológus lenni.

Ezt nagyon kevesen tudják rólam, nem azért mert titok volna, hanem mert egészen tavalyig engem se foglalkoztatott a dolog különösebben, "mindig is ez akartam lenni", kész, letudtam ennyivel. Tavaly viszont megvilágosodtam.

Már nem is emlékszem melyik biosz gyakorlaton, mielőtt darabjaira kellett boncolnunk egy hatlábú dögöt (én azt hiszem csótányt kaptam), a prof levetített egy rövid részt David Attenborough Élet a Földön című dokumentumfilm sorozatából és akkor beeenngggg... csattant az állam a padon (a csótány mellett).

A legeslegelső filmes emlékem ugyanis az Élet a Földön sorozat, jó öreg VHS-en. 13 részes volt, 4 epizód volt egy kazettán, kb. 2-3 havonta újranéztem az egészet. Emlékszem, az utolsó pár rész rosszul volt felvéve, így a majmokról elég keveset tudtam akkor. Akkor voltam kb. 3-4 éves. Bizony nekem a legelső tévés emlékek nem Hupikék törpikék meg Csipkerózsika - bár azok is megvoltak, nem kell azt hinni, hogy ekkora bioszos kocka vagyok, mert volt idő, amikor oda-vissza sorrendben tudtam mind a 150 Pokémont - hanem ahogy ötvenes éveiben járó angol úr magyaráz az evolúcióról és különböző fosszíliákról. Szerintem előbb értettem meg az evolúciót, mint tanultam meg írni.

David Attenborough, a valaha élt talán legnagyobb természetfilmes. Aki nem ismerné: http://hu.wikipedia.org/wiki/David_Attenborough

Egy legenda az öreg, itt kint Angliában az egyik legközkedveltebb figura. Kapott is egy Sir előtagot a királynőtől, de az életművét elnézve ez a legkevesebb. Hihetetlen miket művelt... elképesztően látványos dokumenumfilmek olyan narrációval, olyan közvetlen és mindenki számára érthető magyarázatokkal, ami szerintem utánozhatatlan. A leghíresebb műve az Élet trilógia, melynek első "kötete" az Élet a földön sorozat, amely az evolúción vezet végig az első sejttől az emberig. 1979-ben mutatták be, IMDb-n 9.4/10 az értékelése mind a mai napig (összehasonlításképpen a legtöbbre értékelt mozifilm - A remény rabjai - 9.1/10-en áll). Mindenkinek ajánlom, aki pedig bármilyen szinten biológiával szeretne foglalkozni, annak pedig szigorúan kötelező.

Sir David a mai napig aktív, rengeteg filmet forgatott az elmúlt években, idén kipróbálta a rádiózást is, rövid, 10 perces felolvasásokat tartott a BBC négyes csatornáján. Ez azért döbbenetes, mert Sir David, aki egyébként a híres filmrendező Richard Attenborough (A nagyszökés, A híd túl messze van, Gandhi) öccse, jövőre lesz 84 éves. Több, mint 50 éve nyomatja az öreg.

Visszatérve a biosz gyakorlatos rádöbbenésemhez, úgy gondolom az Élet a földön a legnyomósabb oka annak, hogy mindig is állatokkal szerettem volna foglalkozni. Nagyban hozzájárult az is, hogy édesapám állatorvos, illetve, hogy nagyapám vadász és rengeteget bóklásztam vele kiskoromban a határban őzeket, rókákat figyelve, de soha nem akartam se állatorvos, se vadász lenni. Én legfőképpen Attenborough-nak tulajdonítom, hogy végülis zoológián kötöttem ki, egy olyan emléknek, ami 16 évig fent porosodott a tudatom padlásán, de végig hatott rám.

Szerintem egyértelműen kiderül a fenti képről, hogy miért született ez a bejegyzés. Most pénteken, kb. 17 évvel az után, hogy először láttam az Élet a földön első részét, találkozhattam Sir David Attenborough-val személyesen is, és dedikálta nekem a legújabb könyvét. Nincs szó arra, hogy milyen érzés volt ott állni előtte.

Legyenek álmaid és soha ne feledkezz meg róluk!

Helló újra mindenkinek!

Tavaly elég rendesen abbamaradt a blog, ilyen-olyan-amolyan okok miatt, de most elhatároztam, hogy újraélesztem. Mint látható, levettem a régi posztokat és a külső is változott.

Tartalmát tekintve viszont nem sokat fog, továbbra is saját kútfőből merített anekdoták, okosságok és velem kapcsolatos történések (lévén, ugye weblnapló) lesznek olvashatóak.

A blog főleg ismerősöknek lesz reklámozva, így nagyon nem kell bemutatkoznom. Aki viszont nem ismerne, először is üdv itt a blogon, rólam annyit kell nagy vonalakban tudni, hogy Lacinak hívnak, Bajáról származom és jelenleg a bristol-i egyetem pszichológia és zoológia szakán vagyok másodéves hallgató. Akit több érdekel, keressen utánam, erre vannak a közösségépítő weboldalak.

Az indok, amiért reinkarnálódik a blog, igen egyszerű. Szeretném mellőzni az eddig egy szűk körnek írt hosszú körleveleimet, továbbá volt rá példa, hogy a körön kívül jelzett vissza valaki, hogy "húúú, ez tök érdekes". A blog segítségével ezentúl mindenki elsőkézből tud majd tájékozódni rólam és a különböző témákban alkotott véleményeimről.

Kommentelés továbbra sincs, ha valaki reagálni kíván az itt olvasottakra, ott van az email, az MSN, a Skype, az iWIW, a Facebook, a postai levél, a telefon, sőt élőben se túl bonyolult megtalálni. Nincs igazán időm még ide is feljárni és reagálni a véleményekre.