... hogy valóra váljanak.

3 éves korom óta zoológus szeretnék lenni. Ez az álom végig követett az általános, majd középiskolai évek alatt is, majd úgy alakult, hogy egy zoológia szakon kötöttem ki. Szép történet, tele kedves emlékekkel, majd talán egyszer írok róla, mert ez a poszt nem arról szól, hogy miként jutottam ide, hanem, hogy miért szerettem volna mindig is zoológus lenni.

Ezt nagyon kevesen tudják rólam, nem azért mert titok volna, hanem mert egészen tavalyig engem se foglalkoztatott a dolog különösebben, "mindig is ez akartam lenni", kész, letudtam ennyivel. Tavaly viszont megvilágosodtam.

Már nem is emlékszem melyik biosz gyakorlaton, mielőtt darabjaira kellett boncolnunk egy hatlábú dögöt (én azt hiszem csótányt kaptam), a prof levetített egy rövid részt David Attenborough Élet a Földön című dokumentumfilm sorozatából és akkor beeenngggg... csattant az állam a padon (a csótány mellett).

A legeslegelső filmes emlékem ugyanis az Élet a Földön sorozat, jó öreg VHS-en. 13 részes volt, 4 epizód volt egy kazettán, kb. 2-3 havonta újranéztem az egészet. Emlékszem, az utolsó pár rész rosszul volt felvéve, így a majmokról elég keveset tudtam akkor. Akkor voltam kb. 3-4 éves. Bizony nekem a legelső tévés emlékek nem Hupikék törpikék meg Csipkerózsika - bár azok is megvoltak, nem kell azt hinni, hogy ekkora bioszos kocka vagyok, mert volt idő, amikor oda-vissza sorrendben tudtam mind a 150 Pokémont - hanem ahogy ötvenes éveiben járó angol úr magyaráz az evolúcióról és különböző fosszíliákról. Szerintem előbb értettem meg az evolúciót, mint tanultam meg írni.

David Attenborough, a valaha élt talán legnagyobb természetfilmes. Aki nem ismerné: http://hu.wikipedia.org/wiki/David_Attenborough

Egy legenda az öreg, itt kint Angliában az egyik legközkedveltebb figura. Kapott is egy Sir előtagot a királynőtől, de az életművét elnézve ez a legkevesebb. Hihetetlen miket művelt... elképesztően látványos dokumenumfilmek olyan narrációval, olyan közvetlen és mindenki számára érthető magyarázatokkal, ami szerintem utánozhatatlan. A leghíresebb műve az Élet trilógia, melynek első "kötete" az Élet a földön sorozat, amely az evolúción vezet végig az első sejttől az emberig. 1979-ben mutatták be, IMDb-n 9.4/10 az értékelése mind a mai napig (összehasonlításképpen a legtöbbre értékelt mozifilm - A remény rabjai - 9.1/10-en áll). Mindenkinek ajánlom, aki pedig bármilyen szinten biológiával szeretne foglalkozni, annak pedig szigorúan kötelező.

Sir David a mai napig aktív, rengeteg filmet forgatott az elmúlt években, idén kipróbálta a rádiózást is, rövid, 10 perces felolvasásokat tartott a BBC négyes csatornáján. Ez azért döbbenetes, mert Sir David, aki egyébként a híres filmrendező Richard Attenborough (A nagyszökés, A híd túl messze van, Gandhi) öccse, jövőre lesz 84 éves. Több, mint 50 éve nyomatja az öreg.

Visszatérve a biosz gyakorlatos rádöbbenésemhez, úgy gondolom az Élet a földön a legnyomósabb oka annak, hogy mindig is állatokkal szerettem volna foglalkozni. Nagyban hozzájárult az is, hogy édesapám állatorvos, illetve, hogy nagyapám vadász és rengeteget bóklásztam vele kiskoromban a határban őzeket, rókákat figyelve, de soha nem akartam se állatorvos, se vadász lenni. Én legfőképpen Attenborough-nak tulajdonítom, hogy végülis zoológián kötöttem ki, egy olyan emléknek, ami 16 évig fent porosodott a tudatom padlásán, de végig hatott rám.

Szerintem egyértelműen kiderül a fenti képről, hogy miért született ez a bejegyzés. Most pénteken, kb. 17 évvel az után, hogy először láttam az Élet a földön első részét, találkozhattam Sir David Attenborough-val személyesen is, és dedikálta nekem a legújabb könyvét. Nincs szó arra, hogy milyen érzés volt ott állni előtte.

Legyenek álmaid és soha ne feledkezz meg róluk!